Csöpögő sorok

2010 szeptember 8. | Szerző: lustre |

 Jobban szeretem azt hordani, ami nekem tetszik, és ami nekem áll jól, ezért általában nem követem a divatot (hacsak annyiban nem, hogy hiába akarok bőszárú farmert venni, ha egyszer most a csőszárú divat, és szinte sehol sem lehet a másikat kapni). Mégis ma komolyan elgondolkodtam, hogy beállok a sorba, és veszek egy gumicsizmát. Talán a gumicsizma már lemenő ágban van, nem tudom, nem igazán követem az ilyesmit, de abban biztos vagyok, hogy tavasszal még hemzsegtek a gumicsizmás nők verőfényes napsütésben is az utcákon.

Olyan felhőszakadás volt ugyanis ma, és olyan hirtelen, hogy szinte az esernyőmet sem tudtam kinyitni olyan gyorsasággal, hogy meg ne ázzak. Esernyő alatt ugyebár kevésbé zavaró, nem potyognak a fejemre a vízcseppek, talán az idegesít az esőben leginkább. A cipőm viszont mindig beázik. Még nem volt olyan cipőm, ami ne ázott volna be, bár lehet, bennem van a hiba, és mindig mellényúlok. Úgyhogy maradt a gumicsizma. Hátha az végre vízhatlan lesz.

Rájöttem továbbá, hogy azok fiatalok, akiket acélbetkós bakancsaik miatt úgy sajnáltam a nyáron (nem lehetett kellemes 40 fokban), bámulatos előrelátásról tesznek tanubizonyságot, ahányszor kilépnek az ajtón, az év bármely szakaszában: ha hirtelen és váratlanul elered az eső, az ő bakancsuk biztosan nem ázik be.

Nem tudom, mi lenne velem Londonban például. Ott állítólag mindig esik. Vagy ha nem is 24 órán keresztül folyamatosan, de igen gyakran. Vagy Skóciában. Éppen ezért nem is vágyom azokra a helyekre, Skócia állítólag gyönyörű, az angol nyelvet pedig imádom, gondolkodtunk is rajta, hogy Erasmus-szal kimehetnénk egy fél évet, de azt hiszem, az időjárás jelentősen lelohasztja a lelkesedésemet. (Jó persze, az Erasmus-t nem ilyen jelentéktelen indok miatt vetettük el, hanem legfőképpen azért, mert nincs mind a kettőnknek ugyanabban a városban Erasmus lehetősége.)

Amit viszont nagyon kedvelek, az a vihar. Odabentről. Nagyon hangulatos nézni az elemek tombolását az ablaküvegen keresztül, a finom melegből, talán még egy jó kis forró csokit is kortyolgatva… A tavaszi rengeteg esőzéssel sem volt akkora problémám, mert javarészt otthon tudtam maradni a négy fal között, akkorra már véget ért a szorgalmi időszak. Ha valaki biztosítja, hogy ne kelljen még az orromat se kidugnom otthonról, akkor felőlem akár hónapokig is eshet. Bát lehet, egy idő után az otthon ücsörgést is megunnám. Ki tudja.